Vissza a sivatagba

Az IMEX America, Észak-Amerika legnagyobb hivatásturisztikai kiállítása, Gergő ennek a barcelonai változatán volt már többször is a Spoon képviseletében. Így mikor kiderült, hogy a Las Vegasit pont akkor szervezik, amikor mi a környéken járunk, nem volt kérdés, hogy kicsit átalakítva a programunkat egy nap erejéig körbenézünk.

Pasadena-ból indultunk elég korán reggel, így időben odaértünk és viszonylag gyorsan be is jutottunk a már emlegetett Venetian szálloda Sands Expo részébe. Ez egy hatalmas kiállítói tér, ahol különböző országok, városok, nagy szállodaláncok, vagy turisztikai irodák állítanak ki és kötnek potenciális üzleteket. Próbáltuk minél alaposabban körbesétálni a területet, érdekes volt látni, hogy milyen országnak vagy városnak milyen design-ja van... Rengeteg jó volt, mindkettőnknek nagyon tetszett Singapure, de New York vagy Columbia is maradandó volt. Sok hasznos infót szereztünk Napáról és Sonomáról, köszöntünk a magyaroknak és természetesen képviseltük az otthoni érdekeket (CEWI, Spoon). Megérte elmenni, de Gergő számára még mindig a barcelonai kiállítás a csúcs. J

Másnap neki indultunk a Grand Canyon-nak, ami nem volt egy egyszerű döntés. Azt hallottuk, hogy Vegastól 2 órányira meg lehet nézni a kanyont. Bízva ebben az infóban, nem is nagyon terveztük túl a dolgot, viszont ahogy közeledett a nap, utána néztünk, és kiderült, hogy ez a közelebbi része a kanyonnak a Skywalk létesítmény, ahol egy üveg kilátón lehet kisétálni a kanyon fölé. Mindez minimum 84 dollárba kerül, és nem válthatod meg csak a Skywalkra a jegyed, kell hozzá venned ebédet, busztúrát és egyéb fantasztikusan fölösleges szolgáltatást. Ja és külön figyelmeztetnek, hogy magára a Skywalkra nem vihetsz fel semmit, se telefont se kamrát, semmilyen eszközt, csak megvásárolhatod az ott készült profi fotót. Szóval ez az opció nem annyira tetszett… Viszont a Grand Canyon National Park 5 órányira van Vegastól, ott ki tudja mennyi időt töltünk, és onnan még 7 óra Barstow, ahol már le volt foglalva a szállásunk. Ez így egy nagyon hosszú nap… Viszont a Grand Canyon az Grand Canyon, és még mindig ez volt a legszimpatikusabb választás, így nyeltünk egy nagyot és elindultunk.

Az út tényleg marha hosszú volt… Viszont így legalább egy kis szakasz erejéig mentünk a történelmi Route66-en és közben megírtam két blogbejegyzéstJ. Azt már olvastuk, hogy a Nemzeti Parkban külön Village van, de ez tényleg egészen más méretekben működik, mint az eddigi nemzeti parkok. Az egyetlen olyan kanyon a világon, ami látható az űrből is, tényleg olyan, mint egy szakadás a föld felszínén. A Colorado folyó, a szél az eső és a fagy vájta ki a 6-29 km széles kanyont, ami helyenként olyan mély, hogy három Empire State Building is elférne benne. 

A Parkban a központi faluból két utat lehet bejárni. Jobbra a Desert View Drive, amit kocsival is meglehet tenni, így ezzel kezdtük. Itt tulajdonképpen az országút megy a kanyon mentén egy fenyvesben és van 1-2 kilátópont, amíg oda nem érünk a Grandview Pointhoz. Itt vannak kis

ösvények, ahol ki lehet mászni a sziklákra, egészen a széléig, ki mennyire bátor. Ez volt az egyik legélvezhetőbb része a parknak, adott egy kis adrenalint a magasság és a sziklákon való mászkálás. Ezek után visszamentünk a központba, hogy megnézzük a baloldali utat is, amit, mint kiderült, kocsival nem lehet megtenni, csak a negyed óránként közlekedő busszal. Én egy kicsit stresszeltem, hogy inkább el kéne indulnunk haza, mert még nagyon hosszú út van előttünk, de feldobtunk egy érmét, Gergő nyert, így elindultunk busszal ahhoz a ponthoz, ahol a Colorado folyót is látni. Jól tettük, hogy elindultunk, bár csak egy kicsit volt más maga a látvány, mint a többi pontról, de ebből a képből szerintem sosem lehet elég… Szeretném jobban érzékeltetni a látványt, de nem olyan könnyű… Nem véletlenül ez a leglátogatottabb nemzeti park. Itt szószerinti értelmet kap a lélegzetelállító jelző. Gergő szerint megemészthetetlen, a mai napig eszünkbe jut néha, rágódunk rajta, hogy hogyan is lehet megfogalmazni az egészet. Szóval ezt tényleg át kell egyszer élni :-)

Egy laza 6-7 órás út várt ránk haza, amit bár kicsit kínlódva, de gond nélkül tettünk meg. Az utolsó két órában, bár vak sötét volt a Mojave sivatagban, de azért pár másodpercenként felvillant egy-egy hatalmas villám, ami megvilágította a felhőket. Addig mi kis naívak azt hittük, hogy ott ahol a szárazság az úr, úgyse fog esni… Megbeszéltük, hogy mi vagyunk az esőcsinálókJ De nagyon nagy szerencsénkre útközben nem kapott el minket a vihar, csak éjszaka ébredtünk fel rá. Soha életünkben nem hallott egyikünk se még ilyen mennydörgést… De komolyan, egészen megdöbbentő volt. Az éjszakai esőtől a reggeli friss levegőben indultunk útnak ismét az óceán part felé, ezúttal végleg. 

És még pár kép meg egy video: